Szobatiszta

Chloe szobatiszta lett. Szépen magától, amikor megérett rá, elhagytuk a pelenkát. Egy hete már csak bugyika van... és nem történt baleset...
Nagyon büszke vagyok rá!!!!

Chloe

Karácsony

Karácsonyban a legjobb dolog a csillogó gyerekszemeket nézni. Még nem is annyira a minimanókét, de Chloet... Neki igazából ez az első ünnepe... tavaly még eléggé kicsi volt, még nem igazán tudta felfogni... most már komoly 2,5 éves...
Nagy izgalommal bontogatta a csomagokat. Még a testvéreinek is segített... kibontotta az ő ajándékukat is...

Fényképezős

Moretti Gemma: Az első

Mikor születtél, pici csomagként
féltőn mindig magammal vittelek.
Csak addig voltál egészen az enyém
míg megtetted az első lépteket.
Oly hamar megnőttél, vállam...ig érsz,
belém karolsz ha melletted megyek.
De egyre kevesebbet vagy velem,
már elvisznek tőlem a reggelek.
Iskolás vagy, "olyan sok a gondod".
Esténként, ha visszatérsz karomba,
s beszélgetünk, fontoskodva mondod:
"holnap írás, énekkar meg torna,
és képzeld el, tízpercben mi történt:
találtunk egy törtszárnyú verebet,
és elcseréltem az uzsonna körtém
szalvétáért. Szép? Odaadom neked. "
Beszélsz beszélsz. Nézlek, gondolkodom,
úgy megfognám a röppenő Időt.
Hová lett már a csöpp pólyásbaba?
De rég kinőtted első kis cipőd.
Tegnap még engem dajkált Nagyanyád,
ma én vezetlek az úttesten át
Holnap féltőn tán Te ölelsz körül,
s ringatod - mint gyermeket - megfáradt anyád.
(Moretti Gemma)

Majombébik

Lia és Oliver majombébit játszik. Kapaszkodnak anyájukba... szinte lerakni sem tudom őket...
Vagy két gyerek van a kezemben, vagy felváltva... ha csak egyet kell tartogatnom, mert valami csoda folytán a másikat le tudom rakni 5 percre, akkor gyorsan intézem a legszükségesebbeket...
Mosogatógépet, mosó-szárítót nagyon jól lehet egy kézzel indítani, pakolni...
Még jó, hogy az ebédet hozatom...

És közben még a Cicalánnyal is kell foglalkozni...

Babázunk

Gyorsan és babásan telnek a napjaink. Én a babázáson kívül nem is nagyon csinálok mást, Chloeval foglalkozom közben...
De tudom, hogy ez az intenzív időszak néhány hét múlva megszünik... Chloeval is így kezdtük...
Azért egy koraszülött babával elég sok vesződnivaló van, kettővel meg főleg...

Még mindig kissé sárgák... úgyhogy napozunk...

Fürdeni is szoktunk.... a kádban látszik igazán, hogy milyen csöppöcskék...

Azért időnként le is lehet őket tenni...

Jellemző helyzet

A nap nagyrészében ez a jellemző helyzetünk... Szoptatós párna egy király találmány!!!!!

Csajok

Chloe nagyon érdeklődik a tesók iránt. Ha valamelyik baba nyöszörög, sír, szinte előbb ott van, mint én. Simogatja őket, beszél hozzájuk.
Mostanában sokat beszélgetünk a kisbabákról. Általában is és a saját életünkről is.
Nézegetjük az ő babakori képeit, mesélek neki, hogy mennyire örültünk az ő megszületésének.
Most sajnálom, hogy nekünk nem sok gyerekkori képünk van...
A fiú-lány különbség felfedezése után most a másik komoly leckét tanulja Chloe...mindenki kisbabaként születik, aztán ahogy telik az idő, egyre nagyobb lesz...
(Azért szoktunk Chloeval kisbabásat játszani is...)

Mikulás

Nálunk járt a Mikulás...

Dajkálunk

Amikor Chloe született, szinte egymás kezéből vettük ki Ádámmal. Mindeketten élveztük, hogy ott szuszog a mellkasunkon, jó volt beszívni az illatát, érezni a kis testét.
Most mindegyikünknek jut egy-egy baba... és majmozunk... Élvezzük!!!!

Anya és fia

 

Apa és lánya

Mi ilyenek vagyunk... nekünk ez jó... és Chloe után úgy hisszük, hogy a gyereknek is jó ez...

A babák alapvetően nyugodtak, nincsenek elvárásaink velük szemben...

Kisbabák még. Szeretetre, ölelésre, testi közelségre van szükségük... és nekünk is...

Alszik

Nem vagyok híve annak, hogy egy gyereket altatni kell. Bárhol, bármilyen körülmények között tudnak aludni, ha álmosak...

Válasz Molly kérdéseire

1. Tényleg igazán, rettenetesen, nagyon szeretne gyereket és nemcsak valamiféle versenyszellem hajtja egy idő után, hogy "nem igaz, hogy csak nekem nem sikerül"?

Én úgy gondolom, hogy a medőség is egyfajta betegség. És minden betegség, főképpen az, ami hosszú időn keresztül fennáll, hat az ember pszichéjére. A betegség fázisainak megfelelően változik az ember... a beletörődéstől, az önmagam hibáztatásán keresztül, addig, hogy tényleg minden erővel küzd, hogy kapaszkodik az utolsó szalmaszálba is... És hát ott az az ősi belénkrögzült vágy is, hogy általában, minden nő szeretne gyereket...
Versenyszellem... nem hiszem, bár lehetnek olyanok, akikben van ilyen érzés is...

2. Aki lombikot és beültetést vállal és ezzel azt a kockázatot is, hogy esetleg hármasikrei lesznek, az törvényszerűen az átlagosnál jobban szereti a gyerekeket (és az átlagosnál strapabíróbb is) és automatikusan boldog ha sok gyereke születik végül?

Amikor az ember a beültetésnél vállalja 2-3 embrió beültetését, számol azzal, hogy több baba fog megszületni.
A szeretet, a tűrőképesség meg inkább belsőből jön, az általános világnézettől... nem hiszem, hogy az befolyásolná, hogy milyen módon fogant meg az a gyerek... bár, lehet, hogy aki valamiféle orvosi beavatkozásra kényszerül, ahhoz, hogy gyereke legyen, tudatosabban készül az anyaságra...és esetleg másképpen örül a megszületett babá(k)nak...
Az egész babaprojekt, gyereknevelés legfontosabb, legmeghatározóbb része az anyuka pszichéje!!!!

3. És mindezekeből következik-e, hogy a sokáig sikertelenül próbálkozó szülők esetleg jobb - vagy agyonkényeztető, agyonféltő, ezért inkább rosszabb -, türelmesebb, megértőbb szülők lesznek éppen azért, mert nehezen jött(ek) össze a gyerek(ek)?

Vagy amint azt tudjuk jól, az ember könnyen felejt és egy rugdosós két éves kori hisztitől pont annyira dühbe jön egy gyerekéért hosszan küzdő, mint egy gyerekét öt perc alatt létrehozó?

Vajon számít-e hosszútávon, a nevelési stílusunkban az, hogy hogyan született gyerekünk? Biztos kutatják ezeket, szerintem érdekes kérdések.

 

Nevelési stílust inkább a "tapasztalat", a hozott minták határozzák meg, nem az, hogyan fogant a baba.

Ha pl. lombikos anyukákat megnézi az ember, teljesen különbözőek a nevelési elvek... ha már megszületett a gyerek, igazából nem különbözik a többi gyerektől...

 

Babáim

Lia és Oliver is kicsit sárga. Nem vészesen, de azért igyekszem elősegíteni, hogy a bilirubin  minél előbb kiürüljön belőlük... az időjárás is kedvez nekünk... szépen süt a nap, ablakon kerestül egészen jól melegít (persze, fűtés is van)

Napoztatom a töpörtyűket... és persze esznek rendületlenül... olyan 2 óránként szoptatok... és már nem meconiumos a székletük!