Hosszú évek óta ez az első anyák napja, mikor nem csak a szomorúság, a fájdalom van bennem. Örülök, hogy van a kislányom, hogy szerethetem őt (és persze az apukáját)
A fájdalmam az, hogy a szüleim nem érhették meg a boldogságomat... Bízom benne, hogy azért fenntről látják, hogy mit értünk el a testvéreimmel.
Végtelenül hálás vagyok nekik azért, hogy rövid életükben irányítottak, neveltek minket.
Sok év után is fáj a hiányuk...