2010. szeptember 9., csütörtök

Néhány gondolat

Nagyon sok éven keresztül vártunk Katusra. Mikor végre bejelentkezett, hogy érkezik hozzánk, én tudatosan készültem arra, hogy anya leszek...
Nagyon sokat olvastam a kisbabákról, a gondozásukról...és főként arról, hogyan ismerhetem meg a gyerek igényeit, hogyan ismerhetem meg a gyerekemet...
Mindig is érdekelt a pszichológia (nem véletlenül végeztem pszichoterapeutaként is...)

Most, hogy itt van velünk Katus, ő lett életünk középpontja. Miatta adtam fel a hivatásomat. Nem háztartási alkalmazott vagyok itthon!
A háztartási munkát eddig munka mellett csináltam meg, most is kb. annyi időt fordítok arra. Nem élünk koszban, megfelel a "menzai" kaja... mosást, mosogatást elvégzi a gép... vasalni meg csak azt szoktam, amit nagyon muszáj...

Lényegében most a munkám Katus ellátása...és ez jó!!!!
Napjainkat ő szabályozza. Ha olyanja van, akkor akár egész nap is dajkálom... ha meg elvan magában, akkor olvasok, kötök...

Egyet nem akarok, igyekszem erre nagyon figyelni... nem stresszelek minden apróságon...
Eddig bejött....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése