Mikor jó napunk van, olyan szórakoztató tud lenni Katus. Fölé hajolok, beszélek hozzá és mindenféle arcot vág.
Vannak már "ismert, jellegzetes" arcai: éppen rotyizok-arc, mindjárt sírok-arc, unatkozom-arc...
Olyan jó nézni, figyelni egy kisember értelmének a nyiladozását!
Jó érzés, mikor a mosolya már NEKED szól!!! Amikor már a hangodtól megnyugszik, előbb, minthogy felvetted volna... Én még mindig szeretem felvenni, szeretem a karomban tartani... Nem is sokszor van napközben Katus a kiságyában. Alszik ott, ahol az álommanók ledöntik...
Éjszaka még az utazóágyban alszik a mi szobánkban.
Azt azért nem csinálom meg, hogy közöttünk legyen, úgy nem tudnék nyugodtan aludni... és egyébként is ülve tudok szoptatni...
(olyan kár, hogy itt nincsenek szmájlik)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése