Teljesen beköszöntött az ősz. Sötét, szürkék, esősek a napok. Eléggé beszorultunk a lakásba. Az embernek kimoccanni sincs kedve...
Itthon kötögetek, olvasunk, nagyokat lazsálunk Katussal...
leteszem a játszóhelyére, ott vagyok mellette, nézem, ahogy tornázik... beszélgetünk...
Lehet, hogy elkényeztetem, bár nem hiszem, de azt nem tudom megcsinálni, hogy csak leteszem... és otthagyom... vagy csak a kiságyban legyen...
Úgy hiszem, úgy érzem, hogy szükségünk van egymásra.
Az olvasást, a könyvek szeretetét nem lehet elég korán kezdeni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése