Nem másabb, mint az átlagos baba, nem jobb, de talán nem is rosszabb... Talán abban vagyunk mások, hogy MI igyekszünk nem tragédiaként felfogni, ha nyűgösebb napja van, ha felkel éjszaka... hiszen ő még csak egy kisbaba....
Milyen a kislányom?
-nagy cicista... képes éjjel-nappal is 2-3 óránként szopizni (na, jó... éjszaka most már talán 4 órát is kibír)
-időnként "majmocska", azaz egész nap ölben van...
-egyébként vidm, imádnivaló...
-drágaság (kb. egy ház árát költöttük el, hogy legyen...)
Szerintem, az, hogy ki hogyan viseli az anyaság árnyoldalait a szépségei mellett, nagyban a személyiségtől is függ....
Szia
VálaszTörlésIgen,és a körülményektől,előzményektől.Nehéz,de az ember látja az örömeit is nyilván,az a kis mosoly megmelengeti az ember szívét.
Szívemből szólsz kedves Ircsi. Pontosan, a személyiségtől függ nagyrészt. Egy gyereket önzetlenül kell szeretni, ahogyan Ti is teszitek. Nem azt mondom, hogy 100%-ig fel kell adni önmagunkat. De amíg egy gyerek kicsi igenis rengeteg törődést igényel. Segíteni kell neki felfedezni a világot, tanítani kell nap, mint nap, türelemmel. Erre csak azok az emberek képesek, akik érettek a feladatra. Szerintem a körülményeknek és előzményeknek ehhez igazán nincs sok köze. Nem volt könnyű terhességem, és most mégis boldog anyja vagyok egy boldog babának, sokkal nehezebb körülmények között, mint mások. Egy anya bármilyen körülmények között legyen anya, hiszen bármilyen helyzetben felelős a gyermeke lelki és fizikai egészségéért.
VálaszTörlésTovábbi szép babázást és nagyon jó egészséget Nektek!
Egy anonim szimpatizáló Anya
Szerintem egy Anya nem tragédiaként éli meg alapvetően, ha a Babája nyűgös vagy éjjel kelni kell hozzá. Végül is egy picibaba "ezzel jár"... De ha van még egy gyereke (vagy kettő), akkor azokkal is foglalkozni kell,ők is ugyanúgy igénylik a törődést, az aktív-odafigyelő szeretetet. És van, ahol bizony főzni is kell stb,és nem jut idő a regenerálódásra agyilag vagy testileg illetve egészségileg... Ha meg egyszerre minden összejön, azért néha eltörik a mécses (én pl nem egyszer pityeregtem, hogy nem vagyok elég jó, pedig igyekszem, de ez bullshit),ami "depi" persze gyakran el is múlik egy mosolytól. Egy szó mint száz, sztem aki AKART babá(ka)t, várta, az nem nyűgnek tekinti a kicsit a szokásaival, csak esetleg megcsappan az energiaszintje,hogy a családja minden tagjának ADNI tudjon önmagából. Szerintem.
VálaszTörlés...nekem ezek szerint milyen a személyiségem? Ezen gondolkodom most bőszen...
konzekvencia :-) ...végülis a személyiséged a viselkedésed egyik alapja, minekután minden emberi interakcióra, helyzetre adott reakciónkra kihat.
VálaszTörlésSZÓ SZERINT tragédiaként megélni egy baba nyűgjét azért ennél durvább dolog, SZÉLSŐSÉGES, az már BAJ ÉS SEGÍTSÉG KELL...
...egyébként nem.