Szülés

Nagyon jó élmény volt.
Otthon magzatvíz-szivárgással kezdődött. Nem estünk pánikba... Megvártuk, hogy megérkezzen a barátnőm, aki Chloera vigyázott.
Chloenak közben elmondtam, hogy most bemegyünk a kórházba, hogy a doktor bácsi segítsen kibújni a tesóknak...
A kórházban az alapvető vizsgálatok után feltették nekem a kérdést: császármetszést akarok-e, vagy megpróbálkozunk simán megszülni a babákat?
Doktorral alaposan megbeszéltük, hogy a vizsgálatok alapján van reális esély arra, hogy minden gond nélkül megszületnek a babáim. Abban megegyeztünk, hogy a legkisebb probléma esetén viszont azonnal megyünk a műtőbe!
Erre szerencsére nem volt szükség... ment minden szépen... egy kicsi oxytocinos-rásegítés kellett csak...
A gátmetszést szükségesnek tartották, mert Oliver farfekvéses volt...
Voltak időszakok, amikor tényleg nagyon fájt, de az eszem tudta, hogy ez a fájdalom kell ahhoz, hogy a babáim megszülessenek... és a fájdalomélmény így már másként értékelődött...
Abban az időszakban nagyon jó volt a kádban, a melegvízben feküdni... jó volt, hogy Ádám fogta a kezem, hogy ott volt mellettem...
A végeredmény pedig minden rosszat feledtet...

Ha ezen múlna, holnap újra szülnék!!!!!
Szerintem, az volt a legfontosabb, nekem a leginkább szükséges, hogy a vizsgálatok után a szülésznővel, az orvossal mindig megbeszéltük a lehetséges következő lépéseket! Nem felettem döntöttek, hanem velem!

Alapos gyerekorvosi vizsgálat után megkaptam a babácskáimat. Most tanuljuk a szopizást. Közben kicsit sárgulnak, de nem vészes mértékben...elmúlik majd... csak egyenek!

(Gyerekorvostól megkérdeztem, hogy szükségesnek tartja-e a légzésfigyelőt? "Ha intenzív osztályt akarsz otthon..."! )