Mikulás

Nálunk járt a Mikulás...

Dajkálunk

Amikor Chloe született, szinte egymás kezéből vettük ki Ádámmal. Mindeketten élveztük, hogy ott szuszog a mellkasunkon, jó volt beszívni az illatát, érezni a kis testét.
Most mindegyikünknek jut egy-egy baba... és majmozunk... Élvezzük!!!!

Anya és fia

 

Apa és lánya

Mi ilyenek vagyunk... nekünk ez jó... és Chloe után úgy hisszük, hogy a gyereknek is jó ez...

A babák alapvetően nyugodtak, nincsenek elvárásaink velük szemben...

Kisbabák még. Szeretetre, ölelésre, testi közelségre van szükségük... és nekünk is...

Alszik

Nem vagyok híve annak, hogy egy gyereket altatni kell. Bárhol, bármilyen körülmények között tudnak aludni, ha álmosak...

Válasz Molly kérdéseire

1. Tényleg igazán, rettenetesen, nagyon szeretne gyereket és nemcsak valamiféle versenyszellem hajtja egy idő után, hogy "nem igaz, hogy csak nekem nem sikerül"?

Én úgy gondolom, hogy a medőség is egyfajta betegség. És minden betegség, főképpen az, ami hosszú időn keresztül fennáll, hat az ember pszichéjére. A betegség fázisainak megfelelően változik az ember... a beletörődéstől, az önmagam hibáztatásán keresztül, addig, hogy tényleg minden erővel küzd, hogy kapaszkodik az utolsó szalmaszálba is... És hát ott az az ősi belénkrögzült vágy is, hogy általában, minden nő szeretne gyereket...
Versenyszellem... nem hiszem, bár lehetnek olyanok, akikben van ilyen érzés is...

2. Aki lombikot és beültetést vállal és ezzel azt a kockázatot is, hogy esetleg hármasikrei lesznek, az törvényszerűen az átlagosnál jobban szereti a gyerekeket (és az átlagosnál strapabíróbb is) és automatikusan boldog ha sok gyereke születik végül?

Amikor az ember a beültetésnél vállalja 2-3 embrió beültetését, számol azzal, hogy több baba fog megszületni.
A szeretet, a tűrőképesség meg inkább belsőből jön, az általános világnézettől... nem hiszem, hogy az befolyásolná, hogy milyen módon fogant meg az a gyerek... bár, lehet, hogy aki valamiféle orvosi beavatkozásra kényszerül, ahhoz, hogy gyereke legyen, tudatosabban készül az anyaságra...és esetleg másképpen örül a megszületett babá(k)nak...
Az egész babaprojekt, gyereknevelés legfontosabb, legmeghatározóbb része az anyuka pszichéje!!!!

3. És mindezekeből következik-e, hogy a sokáig sikertelenül próbálkozó szülők esetleg jobb - vagy agyonkényeztető, agyonféltő, ezért inkább rosszabb -, türelmesebb, megértőbb szülők lesznek éppen azért, mert nehezen jött(ek) össze a gyerek(ek)?

Vagy amint azt tudjuk jól, az ember könnyen felejt és egy rugdosós két éves kori hisztitől pont annyira dühbe jön egy gyerekéért hosszan küzdő, mint egy gyerekét öt perc alatt létrehozó?

Vajon számít-e hosszútávon, a nevelési stílusunkban az, hogy hogyan született gyerekünk? Biztos kutatják ezeket, szerintem érdekes kérdések.

 

Nevelési stílust inkább a "tapasztalat", a hozott minták határozzák meg, nem az, hogyan fogant a baba.

Ha pl. lombikos anyukákat megnézi az ember, teljesen különbözőek a nevelési elvek... ha már megszületett a gyerek, igazából nem különbözik a többi gyerektől...

 

Babáim

Lia és Oliver is kicsit sárga. Nem vészesen, de azért igyekszem elősegíteni, hogy a bilirubin  minél előbb kiürüljön belőlük... az időjárás is kedvez nekünk... szépen süt a nap, ablakon kerestül egészen jól melegít (persze, fűtés is van)

Napoztatom a töpörtyűket... és persze esznek rendületlenül... olyan 2 óránként szoptatok... és már nem meconiumos a székletük!

Chloe "rosszaságai"

Elővettük a babakádat, hogy megfürdetjük a törpéket. Amíg az előkészületeknél tartottam, Chloe átváltoztatta a kádat csónakká, a nappali-tengerben...

Vezsekedhettem volna vele, hogy miért csinálta.. de... mire mentem volna? Mindegyikünknek rossz érzése lett volna... így nevettem egyet, csináltam pár képet... aztán eredeti funkció szerint használtuk a "csónakot"...

Festés, rajzolás, matricázás eredménye... ezeknél is elővehettem volna az anyai szigort, de minek? Tragédia nem történt, baja nem lett senkinek... nevettünk... aztán mentünk a fürdőszobába...

Köszönet

Mindenkinek nagyon köszönjük a kedves szavakat!!!!

Mi most nagyon boldogok vagyunk... kicsit felejtjük azt a sok évet, a sok küzdelmet, ami elvezetett ahhoz, hogy 3 gyerekes család lehessünk!
Kívánom mindenkinek, hogy minél előbb megtapasztalják ezt az érzést!!!!!

Itthon

Délután hazajöttünk a kórházból. Egyből jól megszeretgettem Chloet. Hiányzott...
A babák ismerkednek a világgal. Bár, nekik most még a lényeg, hogy kapjanak tejecskét. Úgy néz ki, hogy sikerülni fog a szoptatás.
Szerintem, sokat jelent, hogy már van tapasztalatom, sikerélményem ezzel kapcsolatosan. És nem görcsölök rá... Ha sikerül, akkor nagyon jó, de ha nem lesz elég tej a gyerekeimnek, akkor kapnak tápszert...és nem fogok a kardomba dőlni!!!

Chloe teljesen extázisban van. Folyamatosan figyeli, simogatja, puszilgatja a testvérkéit. Nekem nagyon segített, asszisztált a peluscseréknél...

Szülés

Nagyon jó élmény volt.
Otthon magzatvíz-szivárgással kezdődött. Nem estünk pánikba... Megvártuk, hogy megérkezzen a barátnőm, aki Chloera vigyázott.
Chloenak közben elmondtam, hogy most bemegyünk a kórházba, hogy a doktor bácsi segítsen kibújni a tesóknak...
A kórházban az alapvető vizsgálatok után feltették nekem a kérdést: császármetszést akarok-e, vagy megpróbálkozunk simán megszülni a babákat?
Doktorral alaposan megbeszéltük, hogy a vizsgálatok alapján van reális esély arra, hogy minden gond nélkül megszületnek a babáim. Abban megegyeztünk, hogy a legkisebb probléma esetén viszont azonnal megyünk a műtőbe!
Erre szerencsére nem volt szükség... ment minden szépen... egy kicsi oxytocinos-rásegítés kellett csak...
A gátmetszést szükségesnek tartották, mert Oliver farfekvéses volt...
Voltak időszakok, amikor tényleg nagyon fájt, de az eszem tudta, hogy ez a fájdalom kell ahhoz, hogy a babáim megszülessenek... és a fájdalomélmény így már másként értékelődött...
Abban az időszakban nagyon jó volt a kádban, a melegvízben feküdni... jó volt, hogy Ádám fogta a kezem, hogy ott volt mellettem...
A végeredmény pedig minden rosszat feledtet...

Ha ezen múlna, holnap újra szülnék!!!!!
Szerintem, az volt a legfontosabb, nekem a leginkább szükséges, hogy a vizsgálatok után a szülésznővel, az orvossal mindig megbeszéltük a lehetséges következő lépéseket! Nem felettem döntöttek, hanem velem!

Alapos gyerekorvosi vizsgálat után megkaptam a babácskáimat. Most tanuljuk a szopizást. Közben kicsit sárgulnak, de nem vészes mértékben...elmúlik majd... csak egyenek!

(Gyerekorvostól megkérdeztem, hogy szükségesnek tartja-e a légzésfigyelőt? "Ha intenzív osztályt akarsz otthon..."! )

Lia&Oliver

Köszönjük a gratulációkat!

 Chloe ismerkedik Liaval

Oliverrel

Sikerült a sima szülés. Babák jól vannak. Szépen veszik önállóan a levegőt!!!!

Chloe nagyon érdeklődött a babák iránt. Egyből dajkálta volna őket, puszilgatta a buksijukat, kezecskéjüket.

A kórházban úgy engedik, hogy velem legyenek a babák, ha mindig van itt még egy valaki... Ádám, vagy a "pótmama" van itt...

UPDATE

Megérkezett Oliver Jonas, 2790g-mal és Emilia Hera 2580g-mal.
Mindenki jól van és nagyon boldog!

Részletek, képek később!

Jelentés

Szivárog a magzatvíz... megyünk a kórházba, csak várjuk, hogy a barátnőmék ideérjenek.

Festettünk

35!!!!!

Betöltöttem a 35. hetet... Chloe ilyenkor született meg... Most még bírjuk...

Terhes vagyok...

Eljutottam abba a fázisba, hogy már nem várandós vagyok, hanem terhes... Egyszerű feladatok is komoly megerőltetéssel járnak...

Halloween

Mennyivel másabb????

32. hetes pocak... 2010-ben és 2012-ben...

32.

Tanulás