2012. november 27., kedd

Válasz Molly kérdéseire

1. Tényleg igazán, rettenetesen, nagyon szeretne gyereket és nemcsak valamiféle versenyszellem hajtja egy idő után, hogy "nem igaz, hogy csak nekem nem sikerül"?

Én úgy gondolom, hogy a medőség is egyfajta betegség. És minden betegség, főképpen az, ami hosszú időn keresztül fennáll, hat az ember pszichéjére. A betegség fázisainak megfelelően változik az ember... a beletörődéstől, az önmagam hibáztatásán keresztül, addig, hogy tényleg minden erővel küzd, hogy kapaszkodik az utolsó szalmaszálba is... És hát ott az az ősi belénkrögzült vágy is, hogy általában, minden nő szeretne gyereket...
Versenyszellem... nem hiszem, bár lehetnek olyanok, akikben van ilyen érzés is...

2. Aki lombikot és beültetést vállal és ezzel azt a kockázatot is, hogy esetleg hármasikrei lesznek, az törvényszerűen az átlagosnál jobban szereti a gyerekeket (és az átlagosnál strapabíróbb is) és automatikusan boldog ha sok gyereke születik végül?

Amikor az ember a beültetésnél vállalja 2-3 embrió beültetését, számol azzal, hogy több baba fog megszületni.
A szeretet, a tűrőképesség meg inkább belsőből jön, az általános világnézettől... nem hiszem, hogy az befolyásolná, hogy milyen módon fogant meg az a gyerek... bár, lehet, hogy aki valamiféle orvosi beavatkozásra kényszerül, ahhoz, hogy gyereke legyen, tudatosabban készül az anyaságra...és esetleg másképpen örül a megszületett babá(k)nak...
Az egész babaprojekt, gyereknevelés legfontosabb, legmeghatározóbb része az anyuka pszichéje!!!!

3. És mindezekeből következik-e, hogy a sokáig sikertelenül próbálkozó szülők esetleg jobb - vagy agyonkényeztető, agyonféltő, ezért inkább rosszabb -, türelmesebb, megértőbb szülők lesznek éppen azért, mert nehezen jött(ek) össze a gyerek(ek)?
Vagy amint azt tudjuk jól, az ember könnyen felejt és egy rugdosós két éves kori hisztitől pont annyira dühbe jön egy gyerekéért hosszan küzdő, mint egy gyerekét öt perc alatt létrehozó?
Vajon számít-e hosszútávon, a nevelési stílusunkban az, hogy hogyan született gyerekünk? Biztos kutatják ezeket, szerintem érdekes kérdések.
 
Nevelési stílust inkább a "tapasztalat", a hozott minták határozzák meg, nem az, hogyan fogant a baba.
Ha pl. lombikos anyukákat megnézi az ember, teljesen különbözőek a nevelési elvek... ha már megszületett a gyerek, igazából nem különbözik a többi gyerektől...
 

8 megjegyzés:

  1. nem igazán a nevelési elvekre gondoltam egyébként, inkább arra, hogy vajon jobban félti-e, kényezteti-e a lombikos gyerekét az érte sokáig küzdő? azért ez annyira nem világtól elrugaszkodott gondolat, nem?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A környezetemben levő lombikos anyukákra ez annyira nem jellemző, hogy túlságosan óvnák, féltenék a gyerekeket. Biztosan van ilyen is... lehet, hogy az, aki "majomszeretettel" csüng a gyerekén, az akkor is olyan lenne, ha ripsz-ropsz jött volna össze az a gyerek... Azt azért bele kell számolni, hogy általában a lombikosok már "idősebbek", tudatosan készülnek az anyaságra, mire megszületik a baba, már kiélvezték magukat... más lesz az értékrend...

      Törlés
  2. Ircsi, tök érdekes amit írsz, főleg a fázisokról. Az elején volt, hogy én is azt kérdezgettem magamtól, hogy de basszus miért pont mi? (amire nyilván nincs válasz) Aztán ez eltűnt, most már bele se gondolok ilyenekbe.

    Más: ha nem vagyok indiszkrét, Te hány éves vagy? (a statisztikám miatt kérdezem :)))

    VálaszTörlés
  3. Húha, sokkal fiatalabbnak nézel ki. De akkor is igazolva látom az alábbi hipotézisemet: csak a 35 alatti lombikos nők esnek ikrekkel teherbe. Ezt egy két fős mintán bizonyítottam be :)

    VálaszTörlés
  4. ezt azért nem hiszem - pl Erős Antónia tuti lombikozott, volt vagy negyvenvalahány, mikor ikrei születtek, Celine Dion dettó, meg még egy rakás sztár (nem tök furcsa, hogy egy csomónak ikrei születnek negyven fölött?)

    VálaszTörlés
  5. Persze, ez egy kicsit sarkítás volt. És ma meg is kérdeztem a dokit, hogy mit gondol a hipotézisemről, és azt gondolta, h hülyeség (finomabban fogalmazott). De valahogy mégis... nekem már egy gyerek is olyan elérhetetlennek tűnik néha, hogy kettő az már maga a csoda, komolyan.

    Vicces, amit írsz, mert amikor Carla Bruni (Sarkozy felesége) teherbe esett 42 évesen, mindenki azt találgatta, ikrek lesznek-e, mivel nyilán lombik volt. Jaj,most jut eszembe, a doki azért azt mondta, h 40 fölött már viszont ritkábbak az ikerterhességek.

    VálaszTörlés
  6. Statisztikák szerint az ikerszülés a 30 felettieknél gyakoribb, többedik terhességnél, bizonyos népcsoportoknál, esetleges genetikai háttér is szerepet játszik... (ez persze a spontán ikerterhességekre vonatkozik) Az IVF minden szabályt felrúg. Ott sokszor az befolyásolja a dolgokat, hogy az adott intézet protokollja milyen, hány embriót ületetnek vissza... (mindenre van pro és kontra is...)

    VálaszTörlés